Az ikon képbe foglalt imádság, és
ablakot nyit a láthatatlan világba...
Az ikon eredete.
Az ikonfestészet keleti kultúrkőrböl ered. Egy hosszú 4 évszázadig taftó
előkészítő időszak után a képet az egész egyházban teljességgel elfo-
gadták, mert szerepe volt a hívő kegyességi életében azáltal, hogy a
vallásgyakorlatban használatos portrévá tették, a kép ikonná vált.
A legrégibb ikonok a 6. sz- ból valók. Bizonyos hagyományok szerint az
első ikont Szent Lukács apostol festette. /Hodigitria Istenszülő/
Az ikonok történetének azonban viharos momentumai is voltak.
III. Leoncsászár 73O- ban rendelet tiltotta meg mindenféle
emberalaku ábrázolását Krisztusnak, Máriának, az angyaloknak
és szenteknek, illetve elrendelték a képek megsemmisítését.
Konstantinápolyban szervezett üldözés kezdődött, minden
állampolgár ki kellett vigye az ikonját egy nyilvános helyre ahol
elégették. Sok papot és szerzetest megöltek kik ellenálltak.
A rendelet ellen két nagyszerű ellenfél vette fel a harcot a
császárral: III. Gergely pápa és Damaszkuszi Szent János.
Az ikonrombolásnak rettenetes következményei voltak,
felbecsülhetetlen művészeti értékek és dokumentumok pusztultak el.
Egy évszázadnyi harc után 843 -ban lett vége az ikonrombolási
korszaknak. Az egyház a VII. egyetemes zsinaton erősítette meg
a képrombolás időszak után az ikon tiszteletét, hisz ez a tisztelet
sohasem a képnek, hanem az ábrázoltnak szól.
Magyarországon a görög katolikusok, ortodoxokvallják
sajátjuknak az ikonok világát. Főbb központjaik nyíregyháza,
Hajdúdorog, Sátoraljaújhely.
Az ikon titka.
Az ikon titka belőle áradó figyelem. Mig más képnél mi figyeljük az
alkotást az ikon elött állva az az érzésünk az ikon szemlél minket.
Ez az ikonfestészetben alkalmazott másfajta, fordított perspektívában
rejlik, az a célja, hogy bevonja a szemlélőt a képbe. A perspektívikusan
ábrázolt tárgyak vonalai a kép mögött futnak össze, az ikonnál fordítva
a szemlélőben. Az ikon transzcendens erőterébe vonja a nézőt, mi
vagyunk a gyújtópontban.
Legyen minden családban ikon vagy kereszt, mert akit ábrázol,
a hit által jelenvalóvá tesz!
Az ikonfestés technikája.
Az ikonfestés évszézados hagyományokra tekint vissza.
Az ikon tulajdonképpen fára festett kép. Korábban ikont csak
szerzetesek festettek, a képek mély imádságból születtek.
Az ikonfestés szabályai szigorúak, pontosan meghatározott, hogy
egyes témákban az adott személyt, ünnepet milyen forma, illetve
szimbolika jellemezze. A kritériumoknak eleget téve egyéni stilusok
is kialakultak. Évszázadok óta alig változott festés technikéja és
tartalma, amit írásba is fektettek, szentesítettek és szabályozak.
Az ikonfestő, technikai kivitelező, aki az ikont nem kitalálja,
hanem az egyház törvénye és hagyománya alapján létrehozza a
szentatyák által meghatározott normák és kompozíciók szerint.
A hagyományos technika gondosan válogatott anyagokkal dolgozik,
mint például: - a fa a növényvilágot képviseli,
- az enyv az állatvilágot,
- a kréta ás festék az ásványok világa.
Ily módon az egész természet megjelenik az ikonon. Különböző
ikonfestő műhelyek technikái eltérhetnek egymástól, de a hagyomá-
nyos technika betartásával a következő főbb sorrendben készülnek
az alkotások:
Először a fa kiválasztása: jávor, juhar, hárs, bükk és csomómentes
gyümölcsfélék.
Az előkészített fa csiszolása, pácolása, textilréteg ragasztása.
Alapozó szerek felhordása, több rétegben. A rétegek között száradási
idők betartása.
Alapozószerek felhordása, több rétegben. Ezt követi a teljes felület
tükör fényesre csiszolása.
Lakkozás, ami kemény réteget képez és konzerváló szerepe van!
A festés első müvelete az előrajzolás. Némely festő karcolással
viszi fel az ikon főbb vonalait.
A hagyományos technika szerint a festés is rétegezve készül, a színek
sötétebb árnyalataiból a világossabbak felé.
Kiemelő hatás az aranyozott háttér, melyet sokféleképpen, sokféle
módszerrel végeznek. Erre kerülnek az ábrázolt szent neve vagy az
ábrázolt ünnep.
Végül a festett felületet általában lakkozzák, hogy ellenálló és
maradandó legyen az alkotás.